A gyógypedagógiai lovaglás során tanulásban és értelmileg akadályozott, hiperaktív, autista, állami gondozásban élő, hátrányos helyzetű gyermekek ülnek lóra. A középpontban a fejlődés elősegítése áll, amelyhez a lovat kapják társul. A hátán ülve fejlődik a gyermekek egyensúly- és ritmusérzéke, mozgáskoordinációja, figyelme és kitartása. Megélik a saját kompetenciájukat és felelősségüket az állat iránt. Fejlődik a kapcsolatteremtő képességük, önállóságuk és mindeközben nagyon jól érzik magukat.
A foglalkozások során a legfontosabb a lóval való közvetlen kapcsolat, az állat testének melege, járásának ringatása, melyek segítenek kikapcsolni a stresszt okozó külső és belső ingereket. A sérült gyermekek számára a lovaglás sok esetben megnyitja, kiszélesíti a külvilágot. A ló hátáról más perspektívában látják a világot. Az önbizalmat adó új élmények segítik őket a megnyilvánulásban, szívesen és büszkén osztják meg a tapasztalataikat a szüleikkel, vagy a több gyermekkel.
A ló lépés, vagy ügetés jármódját használva, játékosan zajlanak a lovaglások. A hagyományos értelmében vett lovaglás tanítás helyett elsődleges cél a képességfejlesztés. A lovaglásra érkező gyermek problémájától függően kerül meghatározásra a terápiás cél. Hangsúlyos lehet például a figyelem, a koncentráció tartósabbá tétele, a mozgáskoordináció vagy az egyensúlyérzék fejlesztése, vagy éppen a verbális kommunikáció beindítása.
